Műtét előtt

Miért kezdtem el ezen gondolkozni?

Soha nem zavart a korom, de elég hiú vagyok. Ami nagyon zavart magamon és önerőből nem lehetett változtatni rajta, azt megcsináltattam. Egyszer egy idősebb barátnőmtől hallottam azt a mondatot, amivel nagyon egyet tudok érteni:

"Amit nem ad meg a természet, azt megadja a művészet."

Mintha a saját gondolatomat fogalmazta volna meg.

Idén 60 éves lettem és tulajdonképpen ezzel önmagában semmi bajom nincs, de a tükör túl sokszor kezdett szembejönni. Főleg azért, mert megszületett a második unokám és imádja a tükröt. Ezért sokat ácsorogtunk előtte és rá kellett jönnöm, hogy azok a nem is túl fiatal nők, akik csókolommal köszönnek és "túl" udvariasan viselkednek, azok ezt azért teszik, mert jó a szemük. És látják az összes ráncomat, és a megereszkedett sharpei arcot.

Ráadásul a lányom is el kezdte mondani, hogy: "Anyu, miért nem csináltatod meg az arcod? Annyira sokat számítana". Aztán egyszer csak teljesen mellékesen megemlítettem a férjemnek, hogy ez a gondolat átsuhant a fejemen, mire Ő tök lelkesen támogatásáról biztosított. Sőt, halkan megjegyezte, hogy Ő mondta nekem sokszor az évek során, hogy ne szolizzak annyit. NA TESSÉK! Tehát akkor ő is látja, csak nem reklamál. Milyen rendes!

Ezután egyre többször csináltam meg a nagy arc liftinget, ha elmentem a tükör előtt, és egy hét múlva már fel is hívtam a klinikát, hogy időpontot kérjek.

A Választás

Az első kérdés az, hogy ki csinálja a műtétet. Nem egyszerű a választás, mert az arcplasztikával kapcsolatosan nagyon szegényes az információ, ami rendelkezésre áll. Míg bármilyen más beavatkozásról rengeteg előtte-utána képet lehet találni, sok az élménybeszámoló, vannak facebook közösségek, ahol a páciensek megosztják a tapasztalataikat, az arcplasztikát valahogy mindenki bizalmasan kezeli. Érthető. Ezért aztán nem egyszerű információhoz jutni.

Nekem a plasztikai sebészethez van némi szakmai kötődésem, nem egy klinikának voltam igazgatója az elmúlt 20 év során, így azt mondhatni, hogy ismerem a szakma szereplőit. Ezért három olyan név jöhetett számításba, akik szerintem arcplasztika területén a legjobbak, de több szempont miatt is csak Dr Bajusz Huba jöhetett szóba.

Miért Ő? Mert az a véleményem, hogy általánosságban véve is az ország egyik legjobb plasztikai sebésze, de arcban fantasztikus. Maximalista ember, de ez több kollégájára is elmondható. Ami számomra őt a legjobbá teszi az az, hogy jó ízlése van, látja az arc lehetőségeit, látja, hogy mi az, amit a jóízlés határain belül lehet változtatni. Óriási tapasztalata van, ami biztossá teszi a kezét. Nagyvonalú és ha egyetlen szóval kellene őt jellemezni, akkor azt mondanám, hogy végtelenül korrekt. Nem egy kedveskedő típus, nem hízeleg, nem barátkozik - KORREKT. Minden megnyilvánulásában az. Külön tetszik a hobbija. Repül és közben fotózik. Könyve is jelent meg a légifelvételeivel. Azok is szépek. Azok is mutatják a szépérzékét, az ízlését és a maximalizmusát. Szóval Ő.

Így aztán felhívtam a klinikát és kértem egy konzultációs időpontot. Ez februárban volt. Májusra tudtak adni.

Tudom, hogy sok nő van úgy vele, mint én: ha kitalálok valamit, az azonnal kell, anélkül már nem is lehet élni, tegnap is késő lett volna. Szóval, azt kértem, hogy ha lemondás van, azonnal szóljanak, mert én három órán belül ott tudok lenni. Másnap hívtak és kaptam egy 1 héten belüli időpontot. Szemfülesen megkértem az assziszens hölgyet, hogy műtéti időpontot is nézzünk, mert én biztosan műtve leszek, hogy hogyan és mit, azt még nem tudjuk, de a műtét tuti. Így aztán egy lemondott műtét helyére beírt március 30-ra, pedig szabad időpont már csak júniusra lett volna.

Konzultáció

A barátnőmmel autóztunk le Szegedre. A klinikát már ismertem, elegáns, csendes, jó helyen van. Az asszisztensek kedvesek, mondjuk ez elvárható egy magán klinikán. Szerintem az államiban is az lenne, de....
A Doktor Úrhoz bejutva elmondtam, hogy miért jöttem, ő pedig elmondta a lehetőségeket. Én, amikor a tükör előtt elvégeztem magamon a műtétet, akkor csak felhúztam a bőröm a fülemhez, amitől eltűnt a sharpei pofa és a tokám is kifeszült. Tehát én arra számítottam, hogy ott fel kell varrni és kész. Hát nem egészen így lett. A Doktor Úr elmondta és tükör előtt lépésenként megmutatta az ő javaslatát, hogy mely területeket lenne szükséges saját zsírral feltölteni (a szemöldök területén, a szemek alatti karikák, az ajkak és az ajkak körüli területen). Kisebb mennyiségű zsír levételt javasolt a toka és a lelógó sharpei csüngéseken. Kiemelte, hogy a bőrt nem érdemes túlfeszíteni, csak a természetes fedéshez szükséges bőrfelesleget kellene kivenni. Elmondta, hogy az arc átformázása nem a bőr kifeszítésével történik, mint azt én a tükör előtt csináltam, hanem az alatta lévő lágyrészek és izmok újraformázásával. Az elképzelt műtéti tervét fel is rajzolta az arcomra és fotózta is, hogy pontosan emlékezzen néhány hét múlva. A saját zsír feltöltése miatt megtekintette a hasam, és igen elégedett arcot vágott attól, amit látott. Még soha nem örült így senki a hasamnak. Én is boldog voltam, hiszen nem hogy magamnak, de akár az összes barátnőmnek szívesen osztogatnék belőle. Meg is kérdeztem, hogy mennyit fog felhasználni a pocakomból, mire azt mondta, hogy " Hát Éva, nem lesz elégedett".
A konzultáció során végig azt kaptam, amire számítottam. Tényszerűen ismertette a lehetőségeimet a realitás és a jóízlés határain belül. Azonnal dönteni tudtam, ami kicsit sem volt meglepő. Ő kiszámolta, hogy mennyibe fog kerülni a műtét, én a hölgyeknek leelőlegeztem az időpontot és el kezdtem várni, hogy eljöjjön a műtét napja.

Szükséges vizsgálatok

A következő néhány hétben megcsináltattam az altatás miatti szükséges vizsgálatokat, begyűjtöttem a leleteket, nem mellékesen megkaptam a Covid oltást is.

Mit vigyek magammal?

A műtét előtti napon felhívtak a klinikáról és elmondták, hogy mit kell magammal vinni: pizsama vagy hálóing (jó, ha elől gombos, mert műtét után a drain csövekkel és a kompressziós sapkával nehéz bármibe belebújni), papucs, fogkefe. stb... Megjegyzem a fogkefe teljesen felesleges volt, mert sajnos a fogkefém sokkal vastagabb, mint egy ropi, és azt sem volt könnyű a számba tenni.

Leletek, bátorság, ennyi!