Műtét utáni lábadozás

Ébredés a műtét után

A műtőben felébresztettek. Az első gondolatom az volt, hogy annyira fájt a sarkam, hogy kibírhatatlan. De miért? Rájöttem: 5 és fél órát feküdtem hanyatt és zoknit vettem föl, hogy ne fázzak. A zokni nyomta a sarkam, de annyira, hogy aztán egész éjjel nem győztem a törölközőt összegöngyölni, hogy a vádlim alá tudjam tenni. Jó tanács: aki ilyen hosszú műtétre megy, kérdezze meg, mit lehet a vádlija alá tenni műtét közben, hogy utána ne fájjon.

1. éjszaka

Szó szerint nem volt egy leányálom. De asszonyi sem. Fájdalmam nem igazán volt, mert amikor az érzéstelenítés hatása elmúlt, azonnal kaptam fájdalomcsillapítót. Éhséget éreztem, mert több mint egy napja nem ettem. A műtét után egy órával kaptam egy csomag ropit és egy pohár vizet. A vizet szívószállal kaptam, és nem kis időbe tellett, mire rájöttem, hogy azért, mert másképpen nem tudtam volna meginni. Mert hogy a szám nem mozgott. Nem is nagyon nyílt. A ropi volt a maximális méret, ami belefért. Megállapítottam, hogy ezen a klinikán isteni a ropi.

Aludni egyáltalán nem tudtam, mert csak a félig ülő helyzet volt elfogadható. Így aztán hajnali 4-ig TV-t néztünk a szobatársammal és hol Ő, hol én ájultunk bele az alvásba 5-10 percre.

1.nap

Végre reggel lett. Azt az információt kaptam, hogy 9-kor már haza is mehetek. Fél 5-kor jött a nővérke és megkérdezte, hogy kérek- e reggelit. Hát mit mondjak, éhes voltam, régen ettem utoljára, de azt gondolom, hogy ha az ételt a számon keresztül kell bejuttatni, akkor nem biztos, hogy kell. A nővérke apró katonákra vágott szendvicset hozott és ezt egy jó 10 perc alatt elnyammogtam. A kávét és a teát szívószállal megittam, a komfort érzetem valamit javult.

Ezután kivette a karomból a tűt, amiért hihetetlen hálás voltam.

9 óra körül megérkezett a DOKTOR ÚR és kivette a drain csöveket is. Ez sokkal többet javított az állapotomon, mint gondolná az ember. Egész egyszerűen undorodom a gondolattól, hogy kiáll belőlem, pedig tényleg nem fájt. A kivételét észre sem vettem. Azt az instrukciót kaptam, hogy a sapit következő csütörtökig kell hordani. Ha nem muszáj, nem is kellene hozzányúlni. Levétel után hajat kell mosni és másnap kell jönni kontrollra. A műtét utáni 15. napra kaptam időpontot varrat szedésre.

Gyors öltözködés után megkaptam a zárójelentésem és a férjem hazarepített. Mikor meglátott a klinika kapujában, diszkrét röhögést próbált elrejteni, de nem sikerült. Azt mondta, hogy egy mesefigurára hasonlítok, aminek nem jut eszébe a neve, de mosolygásra fakasztja. Innentől kezdve, több mint egy hétig mosolygott. Vagy röhögött.

Otthon a saját ágyamban egy picit jobban éreztem magam, de az éjszaka nagyon rossz volt, mert bár halálosan kimerült voltam, nem tudtam elaludni a pozíció miatt. Hosszas tépelődés után bevettem egy fájdalom csillapítót és egy altatót és így sikerült végigaludnom az éjszakát.

2.nap

Legnagyobb csodálkozásomra, nem lettem szép. Sőt! El kezdett belilulni az arcom és a duplájára dagadt. Akkora lett a szám, hogy a fél arcom csak a számból állt. Az érdekes az volt, hogy így sem tudtam, hol van. Nem nagyon éreztem.

Ekkor jöttek a gyerekeim meglátogatni. A fiam, akit úgy neveltünk, hogy nem alakoskodunk, annyira röhögött, hogy folyt a könnye. Közben rengeteg képet csinált rólam. Megfenyegettem, hogy ha egyet is megmutat bárkinek, sajnos agyon kell hogy csapjam, miután a telefonját elvettem és apró darabokra törtem. Nem igazán vett komolyan, azt mondta, hogy olyan az arcom, hogy nem lehet komolyan venni. A beszédem is vicces, mert pösze lett. Persze, mert fogalmam sem volt, hogy hol van a szám és hogy mitől mozog, hogy kell mozgatni.

A lányom hozott bébiételt, melyet a 4 hónapos unokámtól kaptam. Kiskanállal, lassan meg tudtam enni, ügyelve arra, hogy ne mellé tegyem.

A nagyobbik unokám, aki 7 éves, meglátott és láttam, ahogy megpróbál villám gyorsan valami okot találni arra, hogy elfordulhasson, mielőtt kipukkadna a röhögéstől. De udvariasan próbálta benntartani. Nagyon megnyugodott, mikor engedélyt adtam arra, hogy röhögjön nyugodtan, nem sértődöm meg.

Lassan mindenki megszokta a jelenlétem, de azért, aki rám nézett az nagyon mosolygott.

3.nap

Nagypéntek. Nekem aztán tök mindegy volt mekkora a péntek, mert engem csak a fejem nagysága tudott érdekelni. Egyre több színben pompáztam. A családom tagjai még mindig kedvesen kacarásztak, ha elmentek mellettem. Kitaláltam, hogy aloe verával fogom kenegetni az arcom, és az nekem nagyon bejött. Levágtam a növény egy levelelét, és az abból folyó nedvet rákentem az arcomra. A levelet alufóliába csavarva betettem a hűtőbe és a következő alkalommal egy picit vágtam a levélből. Így 10 nap alatt mindössze két levelet kellett beáldoznom a növénykémből. Azt nem tudom, hogy aloe nélkül hogy gyógyultam volna, de azt igen, hogy a hűsítő hatása fantasztikus érzés volt mindvégig.

4.nap

Húsvét szombat. A gyerekeim intéztek mindent. Én nem csak nem tudtam volna, de baromira nem is érdekelt. Semmi más nem érdekelt, csak a túlélés. Nem volt elviselhetetlen a fájdalom, de rettenetesen fárasztó volt. Még jó, hogy eszméletlen jó könyveim voltak. Néhányat kivégeztem ebben a néhány napban.

5.nap

Húsvét vasárnap. Csak olvasni volt kedvem, azt is félig ülve. Nyomott mindenhol a sapka, aludni nem tudtam, mert az csak hason fekve kényelmes. Az altató csodákra képes, így nem kellett végelgyengülésben kimúlnom.

6.nap

Húsvét hétfő. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy idén nem locsolkodik senki. Felhívott egy barátom és meg akarta mutatni, hogy milyen szép helyen sétáltatja a kutyáit. Sajnos nem voltam elég fürge, a kamerát nem sikerült átfordítanom és így a facetime-on engem pillantott meg. Orvos, de a látvány így is letaglózta. Konkrétan megnémult.

7.nap

Még mindig nem voltam az igazi. Fáradékony voltam és minden bajom volt. Egy minisétára vállakoztam a kutyákkal, de többhöz nem volt kedvem. A lányom folyamatosan tartotta bennem a lelket, mert mint az egyik műtétre felbújtó, folyamatosan dícsért. Ő vagy látnok és az első pillanattól látta a majdani eredményt, vagy annyira szépnek lát elfogultságában, hogy az nem normális. A harmadik opció, hogy egyáltalán nem lát. Ez kizárható, mert tudom, hogy még szemüvegre sincs szüksége. Na akkor?

8.nap
A sapka szorításán kívül csak a diszkomfort érzet volt zavaró. És a viszketés. Legjobban most már napok óta a hajam fájt. Nem is tudtam, hogy tud fájni. Nyomta a sapka és hiába vakargattam a fésűvel, fájt.
A remény, hogy a következő nap le lehet venni az ellenséget a fejemről és megmoshatom a hajam, olyan várakozástelivé varázsolta a napot, mintha karácsonyt vártam volna. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy másnap majdnem tényleg eljött a karácsony, mert bár április 8-at írtunk, nagy pelyhekben hullott a hó.

9. nap

Levehettem a kompressziós sapkát, ami szorított, de védett. Csak picurkát csaltam, mert mivel azt mondták, hogy csütörtökön levehetem, kivártam az éjfélt és letéptem magamról a sapkát.

Reggel megmoshattam a hajam, ami maga volt a megváltás. Már majdnem szépnek láttam magam. Kocsiba ültem és elmentem ügyintézni. Egy fekete maszkot vettem föl, így semmi nem látszott a duzzanatokból illetve a lila foltokból. Tulajdonképpen annak ellenére, hogy még duzzadt volt az arcom és picit lila itt-ott, látszott, hogy ráncom nem lesz, tokám nincs és a szomorú sharpei kutyus nyúlványaim is eltűntek.

10. nap Kontroll
A férjem vitt le Szegedre kontrollra. A Doktor Úr nagyon elégedett volt az eredménnyel. Néhány varratot kiszedett és megcsinálta az utána képeket. Együtt összehasonlítottuk a műtét előtti fotóival és elnézve az általa hajráfban, lenyomott frizurával, premier planban készült "előtte" fotókat, csak az a kérdés merült fel bennem, hogy hogyan létezik az, hogy Hollywood nem figyelt fel rám, amikor a rossz, gonosz, öreg, csúnya banya szerepre castingoltak. Ez arra mindenképpen nagyon jó volt, hogy száz százalékig igazolva láttam a műtétre való elhatározásom.
Doktor Úr instrukciói: kezdjem el azokat az arckrémeket használni, melyeket a műtét előtt is használtam. Az aloe verát legalizálta, magyarul továbbra is engedélyezte. Kérdeztem, hogy akkor az 50 faktoros napkrémet használjam-e, mire az volt a válasz: Nem, maga még nem megy ki. Szóval maradok bent. Pedig közben tavasz lett.

11.nap

Jól vagyok. A varratok egy részének eltávolítása nagy könnyebbség. Nem is gondoltam volna, hogy ennyit jelent. Igazából, ha most dolgoznom kellett volna, már tudtam volna. Nem húzott az ágy, és azon kívül, hogy két oldalt kicsit húzódott az arcom, semmi bajom nem volt. A két orcám be is volt keményedve, de ez csak látványban volt zavaró.

Most először megtettem a kutyákkal a szokásos sétát, igaz a legrövidebb kűrt választottam, ami 3 km. Meg sem kottyant.

12.nap

Élhettem a szokásos életem. Csak ha erőltettem magam, akkor éreztem feszítő érzést az arcomon, mintha egy maszk szorított volna kétoldalról. Nem volt vészes. Érzésvesztés is észlelhető volt az arc szélén a füleim előtt. Nem nagyon hiányzott az érzés, csak akkor tűnt fel, ha éppen ott kentem.

Egyébként főztem, sétáltam, és tulajdonképpen meg kellett állapítanom, hogy minden ok. Nagyon vártam a szerdát a varratszedés miatt.

15.nap Varratszedés

Egyedül mentem Szegedre. Tudtam forgatni a fejem, fájdalmam nem volt, így semmi akadályát nem láttam annak, hogy vezessek. Szegedre érve, először a lányomtól kapott feladatot végeztem el: elmentem egy címre, ahonnan gyerekruhákat kellett elhoznom egy anyukától. Még el sem jöttem tőle, mikor már hívott a lányom, hogy az anyuka küldött neki egy SMS-t, melyben azt írta, hogy bocsi, de nem bírja ki, hogy ne írja le, de ő ilyen csini nagymamával még nem találkozott és tök szarul érezte magát, hogy otthonkában, kócosan fogadott. Na így lett ismét megerősítve, hogy jól tettem, hogy vállalkoztam a műtétre.

A varratszedés nem volt jó, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Kifejezetten kellemetlen volt, bár fájdalommal nem járt. Nagyon hosszan kellett húzni a "madzagot" és amikor ennek picit hangot adtam, a Doktor Úr felvilágosított, hogy összesen kb. majdnem fél méter hosszú a vágás. (Persze a két oldalt összeadva és az összes kanyart beleszámolva). Ismét készültek képek és a Doktor Úrral azt állapítottuk meg, hogy kb 10-15 évet jelent kinézetben a műtét. Így, hogy ha most ismét elkezd öregedni az arc, akkor kb. 10-15 év múlva fog úgy kinézni, mint a műtét előtt. Na, addigra 70 - 75 éves leszek, szóval ez így rendben van. :-)

Júliusra kaptam egy utolsó kontrollra időpontot, addigra alakul ki az eredmény.

Az arcom még dagadt volt, feszült, mindig máshol, és volt hogy jobban, vagy hogy kevésbé. A Doktor Úr szerint ez még jó ideig így lesz.

Eltelt 2 hónap a műtét óta.

Visszakaptam az arcom, visszakaptam a mimikám. Már csak a szemem alatt van egy kis elszineződés és tök jó, hogy akikkkel nagyon régen találkoztam, vagy észre sem veszik, hogy történt valamit, vagy csak annyit jegyeznek meg, hogy nagyon jól nézek ki. Tehát nem ordít, hogy műtve lettem.

Amit érzek: még mindig húzódik kétoldalt és bár nem nagyon látható, be is van dagadva. Időnként itt-ott kicsit szúr. Az oldalamon való fekvés még mindig nem magától értetődő, sokat kell helyezkedni, hogy ne nyomja a párna az arcom, mert akkor fáj. A hegek már nem látszanak. Napra nem szabad menni, illetve 50 faktoros naptejet kell használnom, mint a 7 hónapos unokámnak. Sportolni már tudok, de ha erőlködöm, akkor van, hogy elkezd szúrni az arcom.

Azt hiszem, mindent leírtam. Még annyi, hogy boldog vagyok, hogy rászántam magam, elégedett vagyok az eredménnyel és örülök, ha szembejön a tükör.

Képek a változásról, varratszedéstől kezdve

Ahonnan indultam és hat hónap elteltével.

Sok tapasztalattal, és azzal együtt, hogy még mindig érzékeny az arcom, egy-egy odanyomott puszitól csillagokat tudok látni, (milyen jó, hogy a Covid miatt nem divat a pusziszkodás), azzal együtt, hogy a fülem mögötti heg fájdogál, persze bírhatóan, nagyon örülök, hogy megcsináltattam és szeretem az eredményt.